Tanítási filozófiám

"Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud."

       (Móricz Zsigmond)

Ahogyan az idézet is mutatja, a tanítás és a tanulás egyaránt öröm, hiszen sok-sok új dolgot tanulhat meg ezek során mind a tanár, mind a diák.

A kép forrása: https://www.insidehighered.com/advice/2016/
10/18/how-engage-students-classroom-essay

Az oktatást és nevelést személy szerint nagyon fontosnak tartom, ugyanis olyan tudást kapnak az iskolákban a gyerekek, amely az elkövetkezendő életükben egyre nagyobb fontossággal bír. Falus Iván (2003) elképzelése szerint az oktatás célja a tanulók személyiségfejlődésének változtatása, fejlesztése a tanítási-tanulási folyamatok során. Emellett alapvetőnek tartom azt, hogy az oktatás az életre nevelje a diákokat. Létfontosságúnak tartom, hogy ne csak ismeretanyagot közvetítsen az iskola, hanem megtanítsa a diákokat tanulni és logikával tájékozódni az őket körbe vevő nagyvilágban.

Úgy gondolom, hogy mindkét szakpárom – biológia, angol – tanításával érdekes, életszerű tényeket taníthatok majd leendő diákjaimnak. Azért választottam ezt a szokatlannak mondható párosítást, mert kiskorom óta ez az a két tárgy, amely szívemhez nagyon közel áll. Véleményem szerint az angol, mint lingua franca (eltérő anyanyelvű csoportok közös nyelve) manapság már a legelterjedtebb nyelv, ezért ennek segítségével a diákok bárhol megállhatják helyüket és kommunikálhatnak más nemzetiségű emberekkel. A biológiát pedig azért tartom fontosnak, mert az alapvető életjelenségekkel és betegségekkel szerintem minden embernek tisztában kell lennie.

A tárgyaim tanítása során az a legfőbb célom, hogy megszerettessem a gyerekekkel mind a biológiát, mind az angol nyelvet, hiszen saját példámból adódóan tudom, hogy ha valami nem érdekel annyira, akkor kevesebb energiát fektetek bele. A mai rohanó és modern világban nem csak a diákok életvitele változik meg, hanem ezzel együtt a technikai eszközök befolyása is egyre inkább nő. Úgy hiszem, hogy az IKT-s eszközökkel sokkal könnyebben felkelthető a tanulók figyelme, mert a saját mindennapos használati eszközeiket – például telefon, tablet, laptop – használva ismerős környezetben közelebb kerülhetnek a tárgyhoz magához is.

Számos olyan alkalmazást és internetes oldalt ismerek, amit nagyon szívesen fogok használni a jövőben. Ezek közül egy-kettőt kiemelve, angolórán hasznos lehet a Quizlet, amely a szótanulást könnyíti meg; a TED, ahol különféle izgalmasabbnál izgalmasabb témájú videók találhatók. Biológia órán szívesen használnék különféle folyamatmagyarázó ábrákat és videókat (például a youtube-on sok ilyen van), illetve mindkét órán hasznosnak tartom a fogalomtérképek és a Kahoot használatát, ahol rövid kvízekkel tesztelhetjük a diákok tudását.

A következő néhány bekezdésben a tanuláselméletekre szeretnék kitérni. Négy főbb tanuláselmélettel ismerkedtem meg tanulmányaim során: behaviorizmus, kognitivizmus, konstruktivizmus, konnektivizmus. Meglátásom szerint nincsen egy tökéletes elmélet sem, sokkal jobb összképet érhetünk el, ha mindegyiket használjuk az óráink más-más szakaszában.

A behaviorista elmélet a gyakorlás fontosságát emeli ki. A gyakorlás sok esetben fontos lehet, az angol nyelv esetén például egyes szituációs feladatok begyakorlására, biológiaórán pedig a számolásos feladatok esetén. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy minden diák unja azt a módszert, amikor a nyelvtanárok az igeidőket csupán nyelvtankönyvekből kivett feladatosorokkal próbálják begyakoroltatni – nem azt mondom, hogy nem kell így gyakoroltatni, de tartani kell a mértéket ebben is, mert például kisfilmekből, videókból sokkal széleskörűbb tudáshoz jutnak a diákok ezen a téren is.

A kognitivizmus elmélete az előzetes tudáshoz köti az új anyagrészeket, illetve kontextusban gyakoroltat. Ez a felfogás a biológia esetén megjelenik, mivel egy példát kiemelve, előbb tanuljuk meg az izomszövetet és csak utána a mozgás szervrendszerét, ahol viszont fontos lesz tudni az aktin-miozin szálakról, amelyeket már korábban tanultak a diákok. Az angol nyelv esetén a nyelvtantanulásban folyamatosan vissza-visszatérünk egy-egy régebbi igeidőre, azt újra gyakorolva, esetleg összehasonlítva egy másikkal.

A harmadik elmélet a konstruktivizmus. Ez magába foglalja konkrét helyzetek értelmezését és életszerű problémák megoldását. A biológiában nagyon fontos téma a természet- és a környezetvédelem; leendő biológiatanárként kiemelkedően fontosnak tartom a környezettudatos nevelést, amelyhez azt hiszem, hogy én is sokat fogok hozzátenni, akár projektek, akár kisebb feladatok, videók segítségével. Másik ilyen téma az egészségvédelem és egészségtudatos életmód, amelyek mind-mind alappillérei egy egészséges, hosszú életnek.

Végül, a konnektivizmus az IKT-s eszközöket hívja segítségül. Ennek alkalmazásával megkérhetjük diákjainkat, hogy keressenek érdekes cikkeket, videókat számukra különös témákban.

A megfelelő tanulási környezet kialakítását alapvetőnek tartom annak érdekében, hogy a diákok szívesen tanuljanak. Mind a szülők, mind a tanárok felelősek a tanulói környezet kialakításáért, az iskolában és otthon egyaránt kell egy kis sarok, ahol a diák érdemben tanulni tud. Az osztálytermekre kitérve fontosnak tartom, hogy tágas, világos termek legyenek sötétítőfüggönyökkel, illetve kinyitható ablakokkal, amik elősegítik a könnyű szellőztetést. Emellett jó, ha személyes, az osztályra jellemző tárgyakat, képeket helyezünk el a teremben, ezzel is növelve az összetartozás érzését. Az iskola területén belül nélkülözhetetlennek tartom azt, hogy legyenek kialakítva társalgó helyek, ahol a diákok kedvükre beszélgethetnek, illetve a szüneteket tölthetik – ilyen társalgó hely lehet akár az udvar, vagy a folyosókon kihelyezett padok is.

A kép forrása: https://www.evaluationforms
.org/examples/

Végezetül a szerintem helyes értékelési módokra szeretnék kitérni. A legtöbb iskolában kötelező érvénnyel bír az ötfokú értékelés, miszerint elégtelentől jelesig adhatók az érdemjegyek. Ezt az értékelést kicsit veszélyesnek tartom, mivel akarva-akaratlanul is beskatulyázáshoz vezethet – „Te csak egy kettes tanuló vagy” –, és nem mindig tükrözi az adott tanuló igazi képességeit és fejlődését. Emellett sok esetet hallottam már, amikor a kivételezéseknek köszönhetően a „kiskedvencek” sokkal jobb pontszámokat, ezáltal jobb jegyeket kaptak a többi diáknál. Úgy vélem, hogy az ötfokú értékelés akkor jó, ha tényleg objektív mérce szerint járunk el az osztályozás során és van egy saját magunk által kialakított értékrendszerünk, amit követünk minden egyes diák esetén. Ezenfelül, a szöveges értékelésnek is nagy előnyét látom, mert ebben az esetben a diák fejlődési útvonalát követjük nyomon és eszerint értékeljük az adott diákot.

Mindezt átgondolva és leírva, egyre jobban várom már azt, hogy tanítsak és a sok-sok elképzelésemet megvalósítsam majd a jövőben! J  

Felhasznált irodalom:

Falus, I. (2003). Didaktika: Elméleti alapok a tanítás tanulásához.